Beruházások a túlélésért
Óriási piaci igényeket és ezzel üzleti lehetőségeket generál
világszerte a fenntartható fejlődési modellre való átállás – állapítja
meg az a jelentés, amelyet a 29 nagyvállalatot tömörítő Üzleti Tanács a
Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) tett közzé.
Csupán a természeti erőforrások, az oktatás és az egészségügy területén évi 500–1500 milliárd dollárra becsülhető a szükséges beruházások nagysága, és 2020 után ez a szám évi 3–10 ezer milliárdra nőhet. Az alacsony karbonintenzitású, zéró hulladékmérlegű „zöldvárosok” felépítése, a biológiai kapacitások menedzselése, a környezetkímélő agrártermelés és erdőgazdálkodás elterjesztése, az egyre szűkebb keresztmetszetnek számító vízellátás biztosítása egyaránt új üzleti lehetőségeket kínál.
A Vision 2050 címet viselő anyag szerint ezeket a beruházásokat nem lehet „megúszni”: ha az évszázad közepéig nem sikerül radikálisan megváltoztatni a gazdaság szerkezetét, a fogyasztási szokásokat és a technológiai eljárásokat, akkor a föld nem tudja eltartani az addigra várhatóan 30 százalékkal, kilencmilliárd főre növekvő emberiséget.
Vezető, nem pedig követő szerepet kell játszaniuk a nagyvállalatoknak a fenntartható fejlődésre való átállásban – szorgalmazza az a tanulmány, amelyet az Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) nevű üzleti csoport tett közzé a napokban.
A Vision 2050 címet viselő anyag szerint az évszázad közepéig radikálisan meg kell változtatni a gazdaság szerkezetét, a fogyasztási szokásokat és a technológiai eljárásokat ahhoz, hogy a föld el tudja tartani az addigra várhatóan 30 százalékkal növekvő létszámú emberiséget. Mindez óriási üzleti lehetőségeket teremt azoknak a cégeknek, amelyek megérzik az idők szavát, és stratégiájuk középpontjába állítják a „bolygónk lehetőségeivel számoló életmód” kiszolgálását – hangoztatja a 29 nagyvállalatot tömörítő WBCSD.
A jelenlegi termelési és fogyasztási modellek változatlansága esetén 2050-ben már földünk ökológiai forrásainak 2,3-szeresére lenne szükség az emberiség eltartásához, ez csak a tartalékok (természeti erőforrások, biodiverzitás) gyors felélésével, a jövő ellehetetlenítésével lenne lehetséges. A jelentésben vázolt „fenntartható fordulat” révén egy körüli szintre lehet leszorítani ezt a 2,3-as szorzót. Persze a szükséges változások óriásiak: egyebek mellett kétszeresére kellene emelni az agrártermelés volumenét anélkül, hogy a művelés alá vont földterület és a felhasznált vízmennyiség növekedne, és gyökeres fordulatot kellene elérni az emberek gondolkodásában, fogyasztási szokásaiban és a vállalati stratégiákban is.
A társadalom és a gazdaság minden területén szükséges átállás példátlanul nagy piaci igényeket és ezzel üzleti lehetőségeket generál. Csupán a természeti erőforrások, az oktatás és az egészségügy területén évi 500–1500 milliárd dollárra becsülhető ezek nagysága, és 2020 után ennél is többről – évi 3–10 ezer milliárd dollárról – beszélnek a szakértők. Az alacsony karbonintenzitású, zéró hulladékmérlegű „zöld városok” felépítése, a biológiai kapacitások menedzselése vagy éppen ezen beruházások finanszírozása egyaránt új lehetőségeket teremt. Az ökológiai szemléletű erdőkből származó faanyag vagy a fenntartható mezőgazdaság terményei iránti kereslet ugrásszerűen (évente 5–15 százalékkal) nőhet a következő évtizedekben, a vízgazdálkodás terén pedig szinte felmérhetetlen összegű beruházásokra lesz szükség.
Például Indiában 2030-ban a mintegy 1500 milliárd köbméternyi vízszükségletnek csupán a felét tudják majd fedezni, és Kínában is jelentős hiány várható. Ennek tükrében nem csoda, hogy a szakértők a városiasodással együtt járó beruházási feladatok közül a vízellátás megteremtését ítélik a legköltségesebbnek. A szükségletek kielégítésében a takarékoskodás, a felhasznált víz visszaforgatása, a tengervíz sótalanítása, a csapadék összegyűjtése és a vízigényes agrártermények vízben bővelkedő országokból való behozatala („virtuális víz”) egyaránt szerepet játszhat.
A fenntartható fejlődést megalapozó beruházások finanszírozási igényeit a WBCSD jelentése szerint nem lehet a hagyományos forrásokból megoldani. Szükség van új konstrukciókra, egyebek mellett az élet- és nyugdíjbiztosítók tőkéjének fokozott igénybevételére, ám ehhez megfelelő szabályozói hátteret kell teremteni.
A WBCSD-ben részt vevő 29 nagyvállalat:
Accenture, Alcoa, Allianz SE, ArcelorMittal SA, The Boeing Company, Duke Energy Corporation, E.On AG, Eskom Holdings Limited, Evonik Industries AG, Falck Group, Fortum Corporation, GDF Suez, GrupoNueva SA, Holcim Ltd., Infosys Technologies Limited, Osaka Gas Co. Ltd., PricewaterhouseCoopers LLP, The Procter & Gamble Company, Rio Tinto plc, Royal Philips Electronics NV, Sony Corporation, Storebrand ASA, Syngenta International AG, The Tokyo Electric Power Company Inc., Toyota Motor Corporation, Umicore, Vattenfall AB, Volkswagen AG, Weyerhaeuser Company
A Vision 2050 címet viselő anyag szerint ezeket a beruházásokat nem lehet „megúszni”: ha az évszázad közepéig nem sikerül radikálisan megváltoztatni a gazdaság szerkezetét, a fogyasztási szokásokat és a technológiai eljárásokat, akkor a föld nem tudja eltartani az addigra várhatóan 30 százalékkal, kilencmilliárd főre növekvő emberiséget.
Vezető, nem pedig követő szerepet kell játszaniuk a nagyvállalatoknak a fenntartható fejlődésre való átállásban – szorgalmazza az a tanulmány, amelyet az Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) nevű üzleti csoport tett közzé a napokban.
A Vision 2050 címet viselő anyag szerint az évszázad közepéig radikálisan meg kell változtatni a gazdaság szerkezetét, a fogyasztási szokásokat és a technológiai eljárásokat ahhoz, hogy a föld el tudja tartani az addigra várhatóan 30 százalékkal növekvő létszámú emberiséget. Mindez óriási üzleti lehetőségeket teremt azoknak a cégeknek, amelyek megérzik az idők szavát, és stratégiájuk középpontjába állítják a „bolygónk lehetőségeivel számoló életmód” kiszolgálását – hangoztatja a 29 nagyvállalatot tömörítő WBCSD.
A jelenlegi termelési és fogyasztási modellek változatlansága esetén 2050-ben már földünk ökológiai forrásainak 2,3-szeresére lenne szükség az emberiség eltartásához, ez csak a tartalékok (természeti erőforrások, biodiverzitás) gyors felélésével, a jövő ellehetetlenítésével lenne lehetséges. A jelentésben vázolt „fenntartható fordulat” révén egy körüli szintre lehet leszorítani ezt a 2,3-as szorzót. Persze a szükséges változások óriásiak: egyebek mellett kétszeresére kellene emelni az agrártermelés volumenét anélkül, hogy a művelés alá vont földterület és a felhasznált vízmennyiség növekedne, és gyökeres fordulatot kellene elérni az emberek gondolkodásában, fogyasztási szokásaiban és a vállalati stratégiákban is.
A társadalom és a gazdaság minden területén szükséges átállás példátlanul nagy piaci igényeket és ezzel üzleti lehetőségeket generál. Csupán a természeti erőforrások, az oktatás és az egészségügy területén évi 500–1500 milliárd dollárra becsülhető ezek nagysága, és 2020 után ennél is többről – évi 3–10 ezer milliárd dollárról – beszélnek a szakértők. Az alacsony karbonintenzitású, zéró hulladékmérlegű „zöld városok” felépítése, a biológiai kapacitások menedzselése vagy éppen ezen beruházások finanszírozása egyaránt új lehetőségeket teremt. Az ökológiai szemléletű erdőkből származó faanyag vagy a fenntartható mezőgazdaság terményei iránti kereslet ugrásszerűen (évente 5–15 százalékkal) nőhet a következő évtizedekben, a vízgazdálkodás terén pedig szinte felmérhetetlen összegű beruházásokra lesz szükség.
Például Indiában 2030-ban a mintegy 1500 milliárd köbméternyi vízszükségletnek csupán a felét tudják majd fedezni, és Kínában is jelentős hiány várható. Ennek tükrében nem csoda, hogy a szakértők a városiasodással együtt járó beruházási feladatok közül a vízellátás megteremtését ítélik a legköltségesebbnek. A szükségletek kielégítésében a takarékoskodás, a felhasznált víz visszaforgatása, a tengervíz sótalanítása, a csapadék összegyűjtése és a vízigényes agrártermények vízben bővelkedő országokból való behozatala („virtuális víz”) egyaránt szerepet játszhat.
A fenntartható fejlődést megalapozó beruházások finanszírozási igényeit a WBCSD jelentése szerint nem lehet a hagyományos forrásokból megoldani. Szükség van új konstrukciókra, egyebek mellett az élet- és nyugdíjbiztosítók tőkéjének fokozott igénybevételére, ám ehhez megfelelő szabályozói hátteret kell teremteni.
A WBCSD-ben részt vevő 29 nagyvállalat:
Accenture, Alcoa, Allianz SE, ArcelorMittal SA, The Boeing Company, Duke Energy Corporation, E.On AG, Eskom Holdings Limited, Evonik Industries AG, Falck Group, Fortum Corporation, GDF Suez, GrupoNueva SA, Holcim Ltd., Infosys Technologies Limited, Osaka Gas Co. Ltd., PricewaterhouseCoopers LLP, The Procter & Gamble Company, Rio Tinto plc, Royal Philips Electronics NV, Sony Corporation, Storebrand ASA, Syngenta International AG, The Tokyo Electric Power Company Inc., Toyota Motor Corporation, Umicore, Vattenfall AB, Volkswagen AG, Weyerhaeuser Company
