Jövőkereső konferencia Veszprémben
A fenntartható társadalomban teljesen más intézményrendszerre lenne szükség, a mait az alapoktól kellene megváltoztatni: adózni csak a fogyasztás után kellene, az egészségügy pedig a megelőzésben lenne érdekelt.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Jövőkereső címmel készített jelentést a magyar társadalomnak, dr. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet igazgatója, a tanács tagja a jelentésről tartott érdekes előadást a minap a Veszprémben.
A fenntarthatóság lényege egy viszonyrendszer - kultúra - kialakítása, amelyben az emberek egymás közötti és természeti környezetükkel kialakított kapcsolatukban nem felélik, hanem megóvják az erőforrásokat a jövő számára. Ezzel szemben a fenntartható fejlődést ma még sokan a gazdasági növekedéssel azonosítják. Nem ismerjük a fogalmat.
A KSH ezer fős szondája szerint a megkérdezettek 26 százaléka azonosította a fenntartható fejlődést a folytonos gazdasági növekedéssel, 22 százaléka az emberek anyagi jólétének folyamatos gyarapodásával. A megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a fenntartható fejlődés mai és a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítése, 16 százaléka, hogy a társadalmi ellátó szervezetek, hét százaléka pedig, hogy a természeti erőforrások megőrzése.
Ennek némileg ellentmond az a felmérés, melyből kiderül, ha az egyént kérdezzük, más értékek fontosak a számára: első helyen áll a testi, szellemi és lelki egészség megléte, ezt követi a család, a családi kapcsolatok fontossága, majd a biztonság (személyes és hazafias). A társadalom értékválasztása tehát nem azonos az egyénével, mégis a társadalomé a fontos, vagyis az, hogy a jól lét (a fenntartható fejlődés) alapja a gazdasági növekedés. Az értékválasztás pedig azért fontos, mert ennek megfelelően alakulnak ki a társadalom intézményrendszerei. Ezek pedig az értékválasztásnak megfelelően az anyagi javakat szolgálják, de csak egy bizonyos réteg számára elérhetőek.
A fenntartható társadalomban a mainál sokkal másabb az intézményrendszer: adót például csak a fogyasztás után kell fizetni, az egészségügy nem a betegek ellátásából él, hanem a megelőzésben érdekelt, abban, hogy az ember egészséges maradjon és ne legyen szüksége az ellátásra. Ez ma még utópia.
Magyarországon a fenntartható fejlődésnek a fejlesztéspolitika is gátat szab: ha a társadalomnak nincs jövőképe, nem tudja, milyen irányba halad, milyen értékek mentén, hova akar lejutni, akkor a rögtön jelentkező, rövidtávú igények kielégítésére rendezkedik be. Esély sincs a társadalom legkényesebb kérdéseinek tisztázására, mint a szegénység, az energia- és munkavállalási függőség vagy a családok széthullása.
A Jövőkereső szerint a fenntartható társadalomhoz vezető úton a hajtóerő a szemléletváltás, amikor is erőnket nem a pénz határozza meg, s visszatér a hit, a szeretet, a bizalom, a megbecsülés, mint érték. Életszerű szabályozásokra van szükség, a civil szféra erősítésére és kontrolljára. Gondoskodni kell az egészség megtartásáról, szorgalmazni az ön- és közösségi gondoskodást. Fejleszteni a kis- és közepes vállalkozásokat, csökkenteni energiafüggőségünket a fosszilis erőforrások terén, a fogyasztókat mentesíteni kell a szolgáltatók indokolatlan költségeitől, több ember számára jövedelmet adó, magasabb hozzáadott értéket termelő agrárgazdaságra van szükség. Fel kell lépni a globális kereskedelem torzulásai ellen, újra kell építeni a helyi piacokat, a magyar import volumenét pedig visszaszorítani. Az építőiparnak az anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő építési eljárások felé kellene fejlődnie.
- Gyulai Iván elismerte: az egyén nem sokat tehet a fenntarthatóságért, amíg a társadalmi rendszerek nem változnak meg alapjaiban
- A normális nem az, hogy hátat fordítok a társadalomnak és elvonulok mondta a szakember. A normális az lenne, ha a fennálló rendszerben élhetek a saját elveim, értékeim szerint. Ma ez egyáltalán nincs így.
- Aki a fenntarthatóságot tartja szem előtt, annak manapság ki kell vonulnia a társadalomból.
A fenntarthatóság lényege egy viszonyrendszer - kultúra - kialakítása, amelyben az emberek egymás közötti és természeti környezetükkel kialakított kapcsolatukban nem felélik, hanem megóvják az erőforrásokat a jövő számára. Ezzel szemben a fenntartható fejlődést ma még sokan a gazdasági növekedéssel azonosítják. Nem ismerjük a fogalmat.
A KSH ezer fős szondája szerint a megkérdezettek 26 százaléka azonosította a fenntartható fejlődést a folytonos gazdasági növekedéssel, 22 százaléka az emberek anyagi jólétének folyamatos gyarapodásával. A megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a fenntartható fejlődés mai és a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítése, 16 százaléka, hogy a társadalmi ellátó szervezetek, hét százaléka pedig, hogy a természeti erőforrások megőrzése.
Ennek némileg ellentmond az a felmérés, melyből kiderül, ha az egyént kérdezzük, más értékek fontosak a számára: első helyen áll a testi, szellemi és lelki egészség megléte, ezt követi a család, a családi kapcsolatok fontossága, majd a biztonság (személyes és hazafias). A társadalom értékválasztása tehát nem azonos az egyénével, mégis a társadalomé a fontos, vagyis az, hogy a jól lét (a fenntartható fejlődés) alapja a gazdasági növekedés. Az értékválasztás pedig azért fontos, mert ennek megfelelően alakulnak ki a társadalom intézményrendszerei. Ezek pedig az értékválasztásnak megfelelően az anyagi javakat szolgálják, de csak egy bizonyos réteg számára elérhetőek.
A fenntartható társadalomban a mainál sokkal másabb az intézményrendszer: adót például csak a fogyasztás után kell fizetni, az egészségügy nem a betegek ellátásából él, hanem a megelőzésben érdekelt, abban, hogy az ember egészséges maradjon és ne legyen szüksége az ellátásra. Ez ma még utópia.
Magyarországon a fenntartható fejlődésnek a fejlesztéspolitika is gátat szab: ha a társadalomnak nincs jövőképe, nem tudja, milyen irányba halad, milyen értékek mentén, hova akar lejutni, akkor a rögtön jelentkező, rövidtávú igények kielégítésére rendezkedik be. Esély sincs a társadalom legkényesebb kérdéseinek tisztázására, mint a szegénység, az energia- és munkavállalási függőség vagy a családok széthullása.
A Jövőkereső szerint a fenntartható társadalomhoz vezető úton a hajtóerő a szemléletváltás, amikor is erőnket nem a pénz határozza meg, s visszatér a hit, a szeretet, a bizalom, a megbecsülés, mint érték. Életszerű szabályozásokra van szükség, a civil szféra erősítésére és kontrolljára. Gondoskodni kell az egészség megtartásáról, szorgalmazni az ön- és közösségi gondoskodást. Fejleszteni a kis- és közepes vállalkozásokat, csökkenteni energiafüggőségünket a fosszilis erőforrások terén, a fogyasztókat mentesíteni kell a szolgáltatók indokolatlan költségeitől, több ember számára jövedelmet adó, magasabb hozzáadott értéket termelő agrárgazdaságra van szükség. Fel kell lépni a globális kereskedelem torzulásai ellen, újra kell építeni a helyi piacokat, a magyar import volumenét pedig visszaszorítani. Az építőiparnak az anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő építési eljárások felé kellene fejlődnie.
- Gyulai Iván elismerte: az egyén nem sokat tehet a fenntarthatóságért, amíg a társadalmi rendszerek nem változnak meg alapjaiban
- A normális nem az, hogy hátat fordítok a társadalomnak és elvonulok mondta a szakember. A normális az lenne, ha a fennálló rendszerben élhetek a saját elveim, értékeim szerint. Ma ez egyáltalán nincs így.
- Aki a fenntarthatóságot tartja szem előtt, annak manapság ki kell vonulnia a társadalomból.
