Vége a klímacsúcsnak: az új szerződés elmaradt
Tizenhárom napig tartó tárgyalássorozat után lezárult a koppenhágai klímakonferencia. A 193 delegáció egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze tudomásul vett egy kevés konkrétumot tartalmazó nyilatkozatot.
Tizenhárom napig tartó tárgyalássorozat után szombaton délután lezárult a koppenhágai ENSZ klímakonferencia utolsó plenáris ülése, és ezzel véget ért a világszervezet eddigi legnagyobb szabású éghajlatváltozási tanácskozása.
Az eredetileg 12 naposra tervezett konferencia a vártnál jóval szerényebb eredménnyel zárult; a 193 delegáció egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze tudomásul vett egy kevés konkrétumot tartalmazó, két és fél oldalas politikai nyilatkozatot.
A tudomásul vétel gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államok szabadon eldönthetik, hogy aláírják-e az egyezményt – magyarázta Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi főfelelőse, hozzátéve, hogy mivel majdnem minden ország támogatta a dokumentum elfogadását, valószínűleg alá is írják azt. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár aláhúzta: a zárónyilatkozat tudomásul vétele is elegendő ahhoz, hogy azonnali gyakorlati hatása legyen.
Az ENSZ vezető tisztségviselői hangsúlyozzák, hogy a Koppenhágai Egyezmény címet viselő dokumentum alapján tovább folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést.
A most elfogadott egyezmény konkrét összegeket tartalmaz a fejlődő országoknak nyújtandó rövid távú – 2010 és 2012 közötti –, valamint hosszú távú – 2020 utáni – klímavédelmi támogatásokra vonatkozóan. A fejlett országok előbbire három év alatt összesen harmincmilliárd dollárt, utóbbira évente százmilliárd dollárt szánnának.
A záródokumentumban szerepel a globális felmelegedés 2 Celsius fokban való maximálására vonatkozó célkitűzés is. Az egyezmény legfőbb hiányossága, hogy nem tartalmaz számszerű kibocsátás-csökkentési célokat. Az egyezmény részesei ugyanakkor a szöveg szerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-ig meghatározzák ezeket a célokat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszik.
Egyeztetések az utolsó pillanatig
A záródokumentum szövegéről péntekkéső este jutott egyezségre az amerikai, a brazil és a dél-afrikai elnök, valamint a kínai és az indiai miniszterelnök. Később az Európai Unió, Japán és az Afrikai Unió is támogatta a tervezetet. A széles körű konszenzus ellenére egyes államok, többek között Venezuela, Bolívia, Nicaragua, Kuba, Szudán és Tuvalu tiltakozása miatt a maratoni, csaknem káoszba fulladó plenáris ülésen azonban szombat reggelre sem sikerült elérni a zárónyilatkozat elfogadásához szükséges egyhangú döntést.
Miután világossá vált, hogy a tárgyalások ismét zátonyra futottak, Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, a konferencia elnöke felfüggesztette a plenáris ülést. Több órán át eltartó háttéregyeztetések következtek, melyek eredményeképpen a fél 11 körül újra összeülő plenáris ülés 193 tárgyalódelegációja úgy döntött, hogy a zárónyilatkozat elfogadása helyett annak „tudomásul vételével” zárják le az ENSZ történetének legnagyobb szabású klímavédelmi konferenciáját.
A világpolitikai erőviszonyokat tükrözi a megállapodás
A világ jelenlegi politikai erőviszonyait jellemzi, hogy a koppenhágai tárgyalások drámaivá alakult, végső szakaszában nem egy kötelező jogi érvényű dokumentumot, csupán egy két és fél oldalas sikerült elfogadni – értékelt Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára, a magyar delegáció vezetője.
Faragó Tibor ugyanakkor hangsúlyozta: pozitívum - és először fordul elő -, hogy hivatalos dokumentumban leírva szerepel, hogy a felszíni átlaghőmérséklet növekedése nem lépheti túl a 2 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Hozzáfűzte ugyanakkor: kikerült a dokumentumból az, hogy ennek elérése érdekében 2050-re a világ össze államának kibocsátását ötven százalékkal kellene csökkenteni, ez pedig előrevetíti, hogy később nagyon nehéz lesz megállapodni, ha most, egy ilyen magas szintű találkozón nem sikerült.
Több mint a semmi, de kevesebb, mint a valami - így kommentálta a koppenhágai klímacsúcs eredményeit az MR1-Kossuth Rádiónak Láng István klímaszakértő, aki megjegyezte: idehaza a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács már hozzálátott egy éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséhez.
Az eredetileg 12 naposra tervezett konferencia a vártnál jóval szerényebb eredménnyel zárult; a 193 delegáció egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze tudomásul vett egy kevés konkrétumot tartalmazó, két és fél oldalas politikai nyilatkozatot.
A tudomásul vétel gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államok szabadon eldönthetik, hogy aláírják-e az egyezményt – magyarázta Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi főfelelőse, hozzátéve, hogy mivel majdnem minden ország támogatta a dokumentum elfogadását, valószínűleg alá is írják azt. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár aláhúzta: a zárónyilatkozat tudomásul vétele is elegendő ahhoz, hogy azonnali gyakorlati hatása legyen.
Az ENSZ vezető tisztségviselői hangsúlyozzák, hogy a Koppenhágai Egyezmény címet viselő dokumentum alapján tovább folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést.
A most elfogadott egyezmény konkrét összegeket tartalmaz a fejlődő országoknak nyújtandó rövid távú – 2010 és 2012 közötti –, valamint hosszú távú – 2020 utáni – klímavédelmi támogatásokra vonatkozóan. A fejlett országok előbbire három év alatt összesen harmincmilliárd dollárt, utóbbira évente százmilliárd dollárt szánnának.
A záródokumentumban szerepel a globális felmelegedés 2 Celsius fokban való maximálására vonatkozó célkitűzés is. Az egyezmény legfőbb hiányossága, hogy nem tartalmaz számszerű kibocsátás-csökkentési célokat. Az egyezmény részesei ugyanakkor a szöveg szerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-ig meghatározzák ezeket a célokat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszik.
Egyeztetések az utolsó pillanatig
A záródokumentum szövegéről péntekkéső este jutott egyezségre az amerikai, a brazil és a dél-afrikai elnök, valamint a kínai és az indiai miniszterelnök. Később az Európai Unió, Japán és az Afrikai Unió is támogatta a tervezetet. A széles körű konszenzus ellenére egyes államok, többek között Venezuela, Bolívia, Nicaragua, Kuba, Szudán és Tuvalu tiltakozása miatt a maratoni, csaknem káoszba fulladó plenáris ülésen azonban szombat reggelre sem sikerült elérni a zárónyilatkozat elfogadásához szükséges egyhangú döntést.
Miután világossá vált, hogy a tárgyalások ismét zátonyra futottak, Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, a konferencia elnöke felfüggesztette a plenáris ülést. Több órán át eltartó háttéregyeztetések következtek, melyek eredményeképpen a fél 11 körül újra összeülő plenáris ülés 193 tárgyalódelegációja úgy döntött, hogy a zárónyilatkozat elfogadása helyett annak „tudomásul vételével” zárják le az ENSZ történetének legnagyobb szabású klímavédelmi konferenciáját.
A világpolitikai erőviszonyokat tükrözi a megállapodás
A világ jelenlegi politikai erőviszonyait jellemzi, hogy a koppenhágai tárgyalások drámaivá alakult, végső szakaszában nem egy kötelező jogi érvényű dokumentumot, csupán egy két és fél oldalas sikerült elfogadni – értékelt Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára, a magyar delegáció vezetője.
Faragó Tibor ugyanakkor hangsúlyozta: pozitívum - és először fordul elő -, hogy hivatalos dokumentumban leírva szerepel, hogy a felszíni átlaghőmérséklet növekedése nem lépheti túl a 2 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Hozzáfűzte ugyanakkor: kikerült a dokumentumból az, hogy ennek elérése érdekében 2050-re a világ össze államának kibocsátását ötven százalékkal kellene csökkenteni, ez pedig előrevetíti, hogy később nagyon nehéz lesz megállapodni, ha most, egy ilyen magas szintű találkozón nem sikerült.
Több mint a semmi, de kevesebb, mint a valami - így kommentálta a koppenhágai klímacsúcs eredményeit az MR1-Kossuth Rádiónak Láng István klímaszakértő, aki megjegyezte: idehaza a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács már hozzálátott egy éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséhez.
