Ülésezett a KMKF Szakpolitikai munkacsoportja
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Szakpolitikai munkacsoportja 2024. április 9-i ülésén azzal foglalkozott, hogy milyen a magyarságkép, miként jelennek meg a magyarok a környező országok tankönyveiben, az oktatási rendszerükben, majd ehhez kapcsolódóan a magyar őstörténet és magyarságkép tudományos megközelítésű témája került napirendre.
Az első napirendi pontban Hornyák Árpád, a PTE Modernkor Történeti Tanszék vezetője, a második napirendi pontban pedig Sudár Balázs, a HUN REN Történeti Intézet főmunkatársa és Mende Balázs, a HUN REN Archeogenomikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese tartott előadást.
A Vitányi István (Fidesz) és Z. Kárpát Dániel (Jobbik) elnöklésével vezetett munkacsoport megállapította, hogy a tankönyvekben és tanórákon is megjelenő magyarságkép hatással van a fiatalok magyar identitására. Fontos, hogy a magyar közösségek kiegyensúlyozott és pozitív önképe is hozzájáruljon az identitás-erősítéshez, a szülőföldön való megmaradáshoz, ehhez ugyanakkor jobb intézményi megoldások szükségesek.
Nem mindegy, hogy ki és hogyan formálja az adott közösség képét, ki alakítja a róla szóló narratívát. Ahogy a kisebbségben élő, úgy a többségi társadalom diáksága is kap egy képet a vele, vagy mellette élő közösségekről szóló gondolkodásról. A korai és alapvető formálóerővel bíró tankönyveknek kulcsszerepük van: tompíthatják az előítéleteket, de rá is erősíthetnek azokra. Sztereotípiák sem fognak kiveszni, de a helyzet reménykeltő, hiszen vannak olyan országok, ahol a történész generációváltással pozitív irányban változik a tartalom is, érzékelhető az enyhülés.
Az államok már a kezdetektől a saját legitimitásuk szolgálatába állították a történelemtanítást, ebből kifolyólag leginkább a fiatal államisággal rendelkező országok (Szlovákia, Ukrajna) esetében jelent komoly kihívást a különböző nézőpontokat tiszteletben tartó megközelítés. A hagyományosan szembenálló eredetmagyarázatok miatt Romániában is nehéz szemléletbeli előrelépésről beszélni. Nehezíti a helyzetet, hogy a fenti esetekben a közösség önrendelkezési képességei nem terjednek ki az oktatási szférára, a közösség pedagógiai szervezeteinek nincs valós beleszólása a tartalmi kérdésekbe. A Felvidéken az állami történelemkönyvek helyett sokszor alternatív, magyarországi online forrásokat vonnak be a tanárok, ahogy Erdélyben is az oktatókon múlik az objektívebb képet adó tananyag használata. Pozitív példa a Délvidék, ahol a Magyar Nemzeti Tanács által jóváhagyott tartalom kerülhet a magyar diákok kezébe, de további 30%-kal bővített tanterv is rendelkezésre áll az identitáshoz kapcsolódó tárgyakból. Kárpátalján, ahol az állam a többségi nyelvet védi, az oktatási jogok eróziója folyamatos, de az alsó tagozatos diákok egyes tárgyakat még mindig magyar könyvekből tanulhatnak és létezik önálló tankönyvkiadás is a későbbi évfolyamok számára.
A magyarságképünket a történelmi emlékeink, az azokhoz fűződő ismereteink is alakítják, de ezt hagyományosan meghatározza az időben távoli, legendás múltról alkotott elképzelésünk is, amelyet a tudományos kutatás számos kihívás közepette igyekszik rekonstruálni.
A munkacsoport átfogó képet kapott az őstörténet-kutatás új módszereiről, az új szemléletről, de a kutatás kihívásairól is. Megállapították, hogy tudományos eszközökkel nem igazolható mítoszok, legendás történetek már tartósan beépültek a kulturális örökségünkbe az évszázadok során, és ilyen minőségükben megvan a helyük a tankönyvekben is.
A közelmúltban sokkal közelebb kerültünk a magyar őstörténet egyes szakaszainak megértéséhez. Ami egyértelművé vált, hogy a magyarság történetét nem lineáris vonalként, sokkal inkább csoportok leválásának és csatlakozásának hosszú és összetett történeteként tudjuk felvázolni. Ugyanakkor, sem a történeti sem az archeogenomikai eredmények nem változtatnak az identitásunkon, a magyarság, ahogy más nemzetek sem biológiai alapon, sokkal inkább a kulturális örökség oldaláról ragadhatók meg. Fontos, hogy sem a mitikus, sem a túlzottan leegyszerűsítő eredetmagyarázatok nem célravezetők, a témát összetettségében, a helyén kell kezelni.
A történeti kutatásokról elhangzott: mindössze egy népre összpontosító partikuláris szemlélet helyett szélesebb körű megközelítés szükséges. Ha ezzel nem is oldhatók fel egyből, de enyhíthetők a szomszédos országok nemzeti narratívái közti ellentmondások. Egyetértés alakult ki abban, hogy még nagyobb szükség van a nemzetközi tudományos együttműködésekre, nemzetközi projektekre, minél több kapcsolatteremtés és együttműködés hozhatja közelebb az egyébként a nemzetállami elvárások által meghatározott nézőpontokat.
A hatalmas léptekkel fejlődő kutatási módszerek segíthetik a magyarság története iránti szélesebb körű érdeklődést, erre az érdeklődésre építeni lehet. A minőségi ismeretterjesztés, a kortárs technológiák adaptációja jelentheti a fiatalok elérésének leghatékonyabb, legrugalmasabb módját.