150 éve, 1876. január 28-án hunyt el Deák Ferenc államférfi, politikus, jogtudós, akadémikus, „a haza bölcse”.

Deák Ferenc Zala vármegyei nemesi családba született Söjtörön. A győri jogakadémia elvégzése után Pesten tette le az ügyvédi vizsgát, majd Zala vármegyében lett tiszti ügyész. 1833-tól a pozsonyi országgyűlésen Zala vármegye követe volt. Országos tekintély övezte, hamarosan a liberális ellenzék vezetőjének ismerték el. 1841 és 1843 között jelentős szerepe volt a büntetőtörvénykönyv tervezetét kidolgozó választmány munkájában.

Az 1848. március 15-i forradalmat követően a megyei közgyűlés felkérésére ismét részt vett az országgyűlés munkájában. 1848 áprilisában a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere lett, júniusban pedig az első népképviseleti országgyűlés tagjává választották. A szabadságharc után őt is hadbíróság elé idézték, de büntetés nélkül szabadon bocsátották. A Bach-korszakban a passzív ellenállás vezéralakja volt.

Megkerülhetetlen szerepe volt a kiegyezés létrehozásában: magyar részről az ő irányításával folytak a tárgyalások, melyek eredményeképpen 1867-ben törvényben rögzítették Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett.

Fotóarchívum: OGYM-FGY_032-2023-GYSZ.jpg
Deák Ferenc portréja, 1863–1865 körül